Ligeti Éva
Fagyott föld a szívem
Hosszan elkísérnek februári fagyok,
a szél megborzongat s a hideg érintés,
vállamra zúzmara hull: kérdi, hogy vagyok?
Mit mondhatnék… téli magány a létezés:
hajnalban köd keze ölel, míg szürkeség
homálya rám terül, virító hó vakít,
áradó fényében tündöklő messzeség
szűzies ragyogása újból szóra bír.
Fagyott föld a szívem, lelkemben kétkedés:
Felmelegíthet még e fűtetlen világ?
Langymelegével jön e tavaszébredés
hogyha hó alól bújik gyönge hóvirág?
a szél megborzongat s a hideg érintés,
vállamra zúzmara hull: kérdi, hogy vagyok?
Mit mondhatnék… téli magány a létezés:
hajnalban köd keze ölel, míg szürkeség
homálya rám terül, virító hó vakít,
áradó fényében tündöklő messzeség
szűzies ragyogása újból szóra bír.
Fagyott föld a szívem, lelkemben kétkedés:
Felmelegíthet még e fűtetlen világ?
Langymelegével jön e tavaszébredés
hogyha hó alól bújik gyönge hóvirág?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése