Ihász-Kovács Éva - Akasha krónika

Ihász-Kovács Éva

Akasha krónika

Hajszolnak cseppnyi napi terhek
százmilliárdos csillagrendszerek
még itt vagyok versben újra jelzek
tenyeremben az Akasha krónikával
A mával elkezdődik az új
napvirág nyit ki ablakomra
s a homokóra egyre perceg
apró szétesett darabokra
atomokra hull szét a szárnyas idő
A célt nézd amelyre megszülettél
s a zord tél is tavaszra vált
s szemed ékes fény-sziluettjén
olvasom az Akasha krónikát
Ládd hogy semmisem tart örökké
s csak a gondolat ami bánt
tükrözi a múlt eresztékén
ezt az Akasha krónikát
Nézd a vonalak útvesztőit
s mint egy Sybilla aki lát
úgy terjeszd szeretet-vérköreidben
ezt az Akasha krónikát
Tenyeredben e krónikával
s a génnel mit megáldott a lét
elérhetem-e fényre bátor
életem aranyküszöbét