Illyés Gyula
Télvégi szél
Télvégi szél nyögeti
a fákat,
tördeli le róluk, ami
száradt;
izmosítja a fiatal
ágat,
indít benne
kirügyezni vágyat.
S kérdi tőlem: veled
mit csináljak?
*
Két fele ver a szív…
Két fele ver a szív,
egy igen és egy nem.
Harc ez is – de kell
szebb?
Mit tudod te, mért
élsz, míg rá a kegyetlen
halál nem felel meg!
S a kegyes szerelem –
ha egy szabadabban
szaladó ütemre
ráfelel egy lágyabb,
akár e dalokban,
háláját üzenve.
A tenger a földdel,
föld faggyal vitázik,
ti nők a halállal.
Öletekig csap, de
felfutva odáig,
tajtékkal aláhull.
Ő dob tefeléd is, igéri,
öledben
harcát ha kivívta,
tanyát verve benned,
üresen hagy engem,
ha egy pillanatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése