Berze Tünde
Benned élek
Mondd, hol lakik az
Isten?
Benned és bennem kellene, hogy éljen,
ahogyan másokban is...
- hisz vagyunk, mint Istenség-
... hiába keresem, valahol a ködbe veszett...
Nincs nyugalom ezen a Planétán,
maga az Ember is elveszett.
Mindenkit hajt a vágy,
melyben néha megbújik,
de Otthonát nem leli,
- zavarba ejtő kuszaság-
de ennyi csak az élet.
Néha rám tör az elégedetlenség,
és elindulok megkeresni Istenem,
bőszen nyitogatva az erkölcsösség
titkos ajtóit, hol nem vár más,
csak ezerszer olvasott közhely,
légből kapott bölcsességek hada,
s tudjuk jól, nem élhető,
ahogyan a mindennapok sem
Benned és bennem kellene, hogy éljen,
ahogyan másokban is...
- hisz vagyunk, mint Istenség-
... hiába keresem, valahol a ködbe veszett...
Nincs nyugalom ezen a Planétán,
maga az Ember is elveszett.
Mindenkit hajt a vágy,
melyben néha megbújik,
de Otthonát nem leli,
- zavarba ejtő kuszaság-
de ennyi csak az élet.
Néha rám tör az elégedetlenség,
és elindulok megkeresni Istenem,
bőszen nyitogatva az erkölcsösség
titkos ajtóit, hol nem vár más,
csak ezerszer olvasott közhely,
légből kapott bölcsességek hada,
s tudjuk jól, nem élhető,
ahogyan a mindennapok sem
testvágyódás nélkül.
Fogaim közt tartom lényed ízeit,
- hisz mindig éhes vagyok-
pedig nincs szerelem...
... az csak szivárvány-illúzió...
s veled élem a "természettörvényeit".
... mert szemeidben látom, ahogyan
a pókháló-erek szerte futnak,
hogy izzó gondolatokká érjenek,
a mögöttük megbújó agytekervényeken,
gyönyört élni, ahogyan mással nem lehet.
Fogaim közt tartom lényed ízeit,
- hisz mindig éhes vagyok-
pedig nincs szerelem...
... az csak szivárvány-illúzió...
s veled élem a "természettörvényeit".
... mert szemeidben látom, ahogyan
a pókháló-erek szerte futnak,
hogy izzó gondolatokká érjenek,
a mögöttük megbújó agytekervényeken,
gyönyört élni, ahogyan mással nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése