Szomorúfűz
A remény lángjai
fehér dércsipkések a
fák
fagyos a föld, a
hajnal didereg
szürke a horizont
felettünk
a lélek is
szürkeségben lebeg
a tél emlékei még
kísérnek
halottak még a kertek
szemünkben a
remény lángjai
gyúlnak
újuló dallamok
szárnyalnak
a végtelen rónán át
vándorolnak
a természet új dalra
fakad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése