2018. február 28., szerda

.kaktusz - A sérülés



.kaktusz
A sérülés 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember elsiet sok mindent,
megbocsát szavakban,
mielőtt tenné azt a szívében,
mint ki eszi a gyümölcsöt éretlen,
ha várna vele, míg beérne,
egészségére is válhatna,
várni vele akkor is érdemes,
ha rothadásra is van ítélve,
de, mert türelmetlen,
csak árt vele magának,
türelmetlenségében
sok mindent megsürget,
előbb mondja ki, hogy szeretlek,
mint ahogy a szent szó
valójában kimondható,
mintha a félig készre mondaná,
hogy ez már az egész,
előbb mondja, hogy megbocsátott,
mint ahogy a szálka
nyom nélkül fölszívódna,
az erőltetett,
csupán a fejben született megbocsátás,
a lovagias kéznyújtás
a szálkát el nem tünteti,
az elnyomott,
a magába fojtott szálka
sok más nyavalyát okozva
begyullad,
azt a sebet már
az idő sem gyógyítja, ha a
szálkát a szervezet feldolgozza,
vagy egyszerűen kiveti magából,
a sérülés nyom nélkül gyógyulhatna,
de az ember türelmetlenségében
a gyógyulás elé megy,
nem várja meg,
míg a dolgok maguktól érnek be.

2010. 04. 24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése