Fridli Zoltán
Szeretünk
(ha ezt nem is valljuk be mindig magunknak)
Ragyogó szerelmek égi folyamán,
Apró izzó fénye, nyomott éjnek évadján,
Szikrát csillant homályos, rideg éjszakán.
S e szikra ledönt minden eddigi észérvet,
Akaratunk ellenére, az orrunknál fogva vezet,
Megzavarodik minden korábbi képzelet.
De az öreg hold néma, bár csillog talárja,
Tündöklése, s sóhaja sem a sajátja,
Csak más égitest dicsfényét sugározhatja.
Síró ég könnyei a hullócsillagok,
Nyárvégi titkos, szerelmes kívánságok,
Mondja- a szerelemért vagyok, érte hullok.
Az ég sír velünk, siratja szerelmünk,
Üszkösödő seb fájdalma bennünk,
S miért? Mert emberfelettin szeretünk!
Ragyogó szerelmek égi folyamán,
Apró izzó fénye, nyomott éjnek évadján,
Szikrát csillant homályos, rideg éjszakán.
S e szikra ledönt minden eddigi észérvet,
Akaratunk ellenére, az orrunknál fogva vezet,
Megzavarodik minden korábbi képzelet.
De az öreg hold néma, bár csillog talárja,
Tündöklése, s sóhaja sem a sajátja,
Csak más égitest dicsfényét sugározhatja.
Síró ég könnyei a hullócsillagok,
Nyárvégi titkos, szerelmes kívánságok,
Mondja- a szerelemért vagyok, érte hullok.
Az ég sír velünk, siratja szerelmünk,
Üszkösödő seb fájdalma bennünk,
S miért? Mert emberfelettin szeretünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése