Fazekas Imre Pál
Világ ege
faggat-e még
tovaszállt szavakat
sártaposott nyomaid
veretén
ott hol a fény örökén
magadat
hitted a lét
leges-leg tetején
hallod-e már mit
üzenget a szél
illatokat terelő
napokon
ott hol a lent
tetejére fel ér
látszik a csúcs ködös
alkonyokon?
látod-e már a bejárt
utadat
az vagy-e aki lenni
szeretsz
légbeli vágy hova
nyit kapukat
mondd van-e cél ahová
te lebegsz?
színtelenül ma a
munka repül
nem lesi kor sem a
gondolatát
ám a világ ege
szüntelenül
sorsa elé mutató
szeme – lát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése