F. Zoltán /ILLC/ - Kialvatlan álmok

F. Zoltán /ILLC/

Kialvatlan álmok

 Egy késő éjjeli ébredés zuhant még rám,
Vagy csak egy túlságosan is kora hajnali,
Az eszem nem is tudom megint éppen hol jár,
De nem tudok csendben újra elszundítani,

Zaklatottnak érzek mindent, feldúlt a világ,
Valami mélyen bennem szüntelenül motoszkál,
Lehunyt szemem sötétség helyett téged talál,
Nem álom ez a szeretet, de nem is valóság,

Hiszen ha felnézek az égre csillagokat látok,
Én mégsem a messzeségbe csak utánad vágyok,
De magamba nézve már semmit sem találok,
Csak a nyomasztó ürességből fakadó hiányod,

És te nem vagy itt velem, még sohasem voltál,
Az ágyamban egyedül a hűvös csenddel fekszem,
A puszta hűlt helyed is illúzió, minden éjszakán,
Csupán az irántad táplált vágy mellyel szívem mérgezem,

De még mindig dobog, most is érted kalapál,
Bocsásd meg kérlek ezt az esendőséget,
Az eszem néha nem is tudom épp merre jár,
De ott minden alkalommal megtalál téged,

Álmok helyett én az örök ébrenlétben élek,
Aludni úgysem tudnék, hiányodra nincsen szó,
De ha mondhatnék is bármit, azzal mit sem érek,
Az érzelmeink tengere szavakkal nem hajózható...

Kora hajnal van már vagy késő éjjel tán,
Ha aludhatnék most legalább egy szemhunyásnyit,
Még el sem jött az időm de vége is van már,
Mégsem tudtam szelíden halkan álomba zuhanni.