Fazekas Valéria - Elbukva

Fazekas Valéria

Elbukva

Gyenge vagyok, elcsigázott.
Erőm végére ért.
Hol fent, hol lent a mélyben
és már nem tudom miért.
Számtalanszor indultam bízva ,
S lám megint elvesztem!
Szívet tépő minden bukás,
De általa mélyebbre vájom gyökerem.
El nem hullt könnyeimtől
Szívemen kristályburok,
Mégis hogy élni tudjak,
Hát újra indulok.
Még ma alant vagyok…
Térdre kényszerítenek
Régi s új bajok,
De felszegem fejem-elvégre
Nem győztek le
Csak vészesen inogok.
Fásult szívemről legörgetem
A súlyos követ:
Ne örüljön az –ki örült vesztemnek!