Novák László
Még keresem …
Keresem, kutatom
szavaim.
Szárnyaló gondolataimnak
adjanak utat,
hogy öltsék sorokba révetegen,
elmélázó szemem árnyas ködén túl,
mondatokba öntött részleteit,
s, hogy adjon helyet,
pillanatnyi elmeháborodott zavaromnak.
Létező probléma okán,
Szárnyaló gondolataimnak
adjanak utat,
hogy öltsék sorokba révetegen,
elmélázó szemem árnyas ködén túl,
mondatokba öntött részleteit,
s, hogy adjon helyet,
pillanatnyi elmeháborodott zavaromnak.
Létező probléma okán,
keresem válaszaim,
de hallgatóságom elmarad minduntalan.
A csend megérint, ahogy szétterül,
beterít mindent a végtelen,
átvághatatlan köddé sűrűsödő fátyola,
lényegtelent tesz lényegessé gondtalan.
Arcok körülöttem begubódzó,
gondokat tükröző,bábuk arcai,
kiket megvisel a nap mint nap,
a remegőt késztető valóság árnya,
s száll mint sas a légben,
újra és újra csak, lecsap.
Tenyészteni nem kell, tenyészik az maga,
elharapódzó pestisként,
ragad áldozatot s segít falatozni múlót.
Révetegen fogom saját kezem,
kapaszkodok önmagamba, s várom
valaki segítsen s megtaláljon.
de hallgatóságom elmarad minduntalan.
A csend megérint, ahogy szétterül,
beterít mindent a végtelen,
átvághatatlan köddé sűrűsödő fátyola,
lényegtelent tesz lényegessé gondtalan.
Arcok körülöttem begubódzó,
gondokat tükröző,bábuk arcai,
kiket megvisel a nap mint nap,
a remegőt késztető valóság árnya,
s száll mint sas a légben,
újra és újra csak, lecsap.
Tenyészteni nem kell, tenyészik az maga,
elharapódzó pestisként,
ragad áldozatot s segít falatozni múlót.
Révetegen fogom saját kezem,
kapaszkodok önmagamba, s várom
valaki segítsen s megtaláljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése