Siktár János
Ki vagy Te...
Vajon ki vagy Te, mondd, kérdezlek
Tégedet,
mondd meg, a sors szemed mélyén mit rejteget?
Mely démon álma és mely dalnok hangja szól,
hogy oly varázsosan rezdül meg rá a szó
mintha szívemben dalolna pacsirtaszó.
mondd meg, a sors szemed mélyén mit rejteget?
Mely démon álma és mely dalnok hangja szól,
hogy oly varázsosan rezdül meg rá a szó
mintha szívemben dalolna pacsirtaszó.
Szempillád csillagok fényszála szőtte
át,
rezgése, mintha öröklét várna terád.
Tiéd a szép tavasz és nem te az övé,
így váltál a természet szép részesévé,
az boldog, hogyha fényt szórhat hajad köré.
rezgése, mintha öröklét várna terád.
Tiéd a szép tavasz és nem te az övé,
így váltál a természet szép részesévé,
az boldog, hogyha fényt szórhat hajad köré.
Vágyam, még mielőtt megvallottam
neked,
már ittassá tette a vad reményeket,
a képzelt csókot, a titokzatos gyönyört,
a tüzes vágyat amely szívemből feltört
s a sóvárgás hevét, amely keblemre tört,
már ittassá tette a vad reményeket,
a képzelt csókot, a titokzatos gyönyört,
a tüzes vágyat amely szívemből feltört
s a sóvárgás hevét, amely keblemre tört,
s mikor látták, szemed a hold felé
tekint,
a visszhang, hír, így keltek szóra eszerint!
Nézzük mi is! Legott a harmat tiszta lett,
leszállt az árny s letűnt a fény a hegy felett,
a jótékony sötétség mindent elfedett
a visszhang, hír, így keltek szóra eszerint!
Nézzük mi is! Legott a harmat tiszta lett,
leszállt az árny s letűnt a fény a hegy felett,
a jótékony sötétség mindent elfedett
Pillantásod ereszd csak szabadjára s
ím,
a Földdel elröpül virágok szárnyain,
s amíg a vén idő megvívja versenyét
s szempillád tűivel, újjá fakad a lét,
remélve szerelmünk beteljesülését.
a Földdel elröpül virágok szárnyain,
s amíg a vén idő megvívja versenyét
s szempillád tűivel, újjá fakad a lét,
remélve szerelmünk beteljesülését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése