Szomorúfűz
Mindennapjaim …
Naponta megharcolok
mindennapjaimért. Hogy higgyek, hogy ne adjam fel, hogy reménykedjek. Próbálom
elfogadni sorsomat, amit rám mért az élet, - de egyre nehezebb.
Keresem a
kapaszkodókat, hogy ki tudjak mászni a lehetetlenből. Indulok a fény felé,
de árnyak
tornyosulnak fölém. Nem csak fizikai fájdalmakkal, hanem lelki gyötrelmekkel
élek. Szomorú az életem, örömtelenné vált. Olvasok, írok, irodalommal, zenével
foglalkozom,
hogy ne gondoljak az
állandó gondokra, - mégis egyre nehezebb a "lépésem". A szürke,
kemény tél után a megújulás hoz egy kis örömet.
A madarak vidám
csivitelése, röpködésük a végtelen térbe, fészekrakásuk.
Az ébredő Nap éltető
fénye, az aranyló sugarak simogatása, melengetése.
Remény egy kicsit
könnyebb élethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése