.kaktusz
Nem ismerjük a
világot
Tudod, arra
gondoltam,
hogy nem ismeri az
ember a világot,
és a világ se ismeri
az embert,
mindenből csak annyi
látható,
ami szabad szemmel
látható,
vagy amit a sebész
kése megenged,
vagy mit az óceán
kutatója láthat,
de az is csak olyan,
mint egy aprólékos
fénykép,
minél közelebb kerül
a kereső,
a kép annál
pontosabb,
annál titokzatosabb,
minél többet lát
belőle,
annál több a titok
benne,
tanulja a külvilágot
lépésről lépésre,
ellesi, mi hogyan
működik,
minél többet ismer,
annál több lesz az
ismeretlen,
szétszed, amit szét
lehet,
összerakja, amit
össze tud,
használ, vagy árt
vele,
okosabb nem lesz
tőle,
csak annyit tud meg,
amennyit elárulnak
neki,
jól ismeri az órát,
csak az óra lelkét
nem ismeri,
ismeri az atomot,
annak is a legkisebb
részeit,
tudja, hogy mit tesz,
mit lehet tenni vele,
csak a miértet nem
ismeri,
semminek nem ismeri a
lelkét,
ismeri a rugót,
de nem ismeri a rugó
mozgatóját,
lassan a szeme előtt
lesz minden,
csak a lényegéből nem
lát semmit,
a szó, a cselekedet
is
csak egy-egy
pillanatkép,
amik legtöbbször a
vágyakra mutatnak,
a pillanatnyi
körülményekre,
a másikból is csak
képeket lát az ember,
szeme előtt pereg le
a filmje,
és mégse tud semmit
róla,
csak a filmszalagot,
vagy csak a film
néhány kockáját ismeri,
de nem ismeri a
lényeget,
hogy mi van a kép
mögött,
nem lát többet a
világból,
mint amennyit
megtudhat
egy
fényképsorozatból,
vagy egy aprólékos
röntgenfelvételből,
itt egészséges, itt
beteg,
menthető, vagy
menthetetlen,
csak azt ismerhetné
meg az ember,
akit úgy ismer, mint
saját magát,
de ahhoz előbb magát
kellene ismernie,
anélkül a világot,
vagy azt a másikat,
az önmagán kívülit
hogyan is ismerhetné,
hogy lásson is, ne
csak nézzen,
ahhoz ki kellene
kapcsolni minden kapcsolót,
minden vakító
reflektort,
kikapcsolni a
beidegzett reflexeket,
a vágyakat,
a tulajdonost is
becsapni képeseket,
ha egyszer ezt meg
tudná tenni az ember,
ha megláthatná végre
valódi önmagát,
ami talán maga az
őszinte,
az egyszerű,
az érthető, az
élhető,
a hiteles világ,
ha megismerné a
filmnek a lelkét,
a lényegét,
akkor otthona lehetne
az egész,
és ő is otthona
lehetne az egésznek.
2009. ápr. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése