Turza Sándor
Megértesz-e?
A tegnap cipőjében
járó koldusok,
por lepte egykori fénylő alkonyok,
zsinóros ruhák leszakadt gombjai,
süllyedt járdák, betört flaszterok.
Hangok, mondatok, kimondatlan
sóhajok, bántó ember, s bántalmazott.
Becsület, mi nem volt, vagy megkopott,
friss szókincs, mit nem anyám adott.
Kirakatok, kevés van, mit belőlük kiragadok.
Öltözött bábuk, bennük szerveket keresek,
de mint előttem a tekintetek, ők is üresek.
Magas sarok félig kopott, szoknya helyett
alsónemű villogott.
Kerestem benne is valamit, talán egy szívet,
de látom, ő is egy báb lehet.
Porba fúlt, hajszolt élet hangokból magának
zenét tépett.
Tört ütemben az élet kopog, benne nincs
lélek, helyette egy dob dohog.
Értelmet keresek, eső marta bűnök között
szeretetet, fényt az arcokon, reménykoloncot
költöző lábakon.
Gúnyos mosoly megett egy embert keresek,
helyette csak senkit lelek.
Bánat bot töri a sorokat, kifordít majd sorsokat.
Ki emel szót szótlanságotok ellen,
lesz-e majd, ki nevetni tud megértve engem?
por lepte egykori fénylő alkonyok,
zsinóros ruhák leszakadt gombjai,
süllyedt járdák, betört flaszterok.
Hangok, mondatok, kimondatlan
sóhajok, bántó ember, s bántalmazott.
Becsület, mi nem volt, vagy megkopott,
friss szókincs, mit nem anyám adott.
Kirakatok, kevés van, mit belőlük kiragadok.
Öltözött bábuk, bennük szerveket keresek,
de mint előttem a tekintetek, ők is üresek.
Magas sarok félig kopott, szoknya helyett
alsónemű villogott.
Kerestem benne is valamit, talán egy szívet,
de látom, ő is egy báb lehet.
Porba fúlt, hajszolt élet hangokból magának
zenét tépett.
Tört ütemben az élet kopog, benne nincs
lélek, helyette egy dob dohog.
Értelmet keresek, eső marta bűnök között
szeretetet, fényt az arcokon, reménykoloncot
költöző lábakon.
Gúnyos mosoly megett egy embert keresek,
helyette csak senkit lelek.
Bánat bot töri a sorokat, kifordít majd sorsokat.
Ki emel szót szótlanságotok ellen,
lesz-e majd, ki nevetni tud megértve engem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése