Csitáry-Hock Tamás
Van egy mondat...
„Szükségem van rád.” De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel,
élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni,
hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. Azért van szükségem
rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége rád. Téged választott, téged
akar szeretni. És neked akar adni minden szépet és jót, amit addig
összegyűjtött. És ha ez megtörténik, ez számomra mindennél több. Vagyis,
valóban, ebben van némi önzés, hiszen mindez engem (is) boldoggá tesz. Ha te
boldog vagy, én is az vagyok. Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem
önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.
Létezik ez a mondat.
Létezik ez a mondat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése