Vihar Béla
A szépség
megközelítése
Mi ez a finom, illanó
sugárzás
homlokod íve körül?
Láttalak a vonók és
billentyűk misztériumát
megjelenítő
koncertteremben,
a képkiállítások
színeinek örvénylő forgatagában,
a színházi esték izzó
perceiben,
s akkor is, amint a
habzó vízforrást érintő
lombok gyöngéd
mozdulatával
pillantásod az
alkotás eszméjével egyesült.
Ennek sugallata
hatolt-e bensődbe, s ez lobbantotta fel
az eufória elektromos
szikrázásait?
A lélek e forrósult
állapotában nem csupán a
közvetlen élmény
ünnepi fénye világolt
arcodon, hanem a
bensődből eredő gyönyöré is,
hogy gyönyörködni
tudsz. A röppenés diadalának öröme,
hogy szállni vagy
képes. Az elégedettség
büszke és alázatos
mámoráé, hogy a mű
téged szólít és Te
követni tudod őt,
egy-egy lépéssel, a reád várakozó
és igazi kedvesedhez,
a szépség jó híréért,
hogy mégsem élünk hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése