Nagy Ilona /pirospipacs/ - Jégvirág

Nagy Ilona (pirospipacs)
Jégvirág

Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogott fehéren, hamvasan.
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér mint a hó.

Vakított mint a gleccserek,
egyre nőtt, mint a kisgyerek.
megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.

Csendben nyitotta szirmait,
üvegre karcolva titkait...
leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel... teljesen.

Ha egyszer mégis visszatér,
megismered mert cinkfehér.
Nem volt más mint jégvirág,
de benne volt a fél világ.