Nagy Csaba /Gyémánt/
Az idei fecske
Itt kering csak egész
nap
szótlan egymagába,
s minden hajnal keltén
még bizakodva tölti vidám
csicsergéssel az üresedett udvart,
míg szívében mély bánat.
Csúf eljárt időkbe vetett
változó évek ezek,
hol a nyár szőnyegéig
tavaszfátylat szaggató tél az úr.
Nekem is fáj, érzed?
Hisz
mit sem ér léted aprócska szárnyas,
ha párod sincs,
s május végén is üresen áll fészked.
szótlan egymagába,
s minden hajnal keltén
még bizakodva tölti vidám
csicsergéssel az üresedett udvart,
míg szívében mély bánat.
Csúf eljárt időkbe vetett
változó évek ezek,
hol a nyár szőnyegéig
tavaszfátylat szaggató tél az úr.
Nekem is fáj, érzed?
Hisz
mit sem ér léted aprócska szárnyas,
ha párod sincs,
s május végén is üresen áll fészked.
*
Levél
Itt esik csendesen,
nem ölthet mosolyt a leláncolt Nap,
olyan ősziesnek tűnik
a szürke táj s e hideg zuhatag...
május lett,...
minden álom és ígéret hónapja,
mégis,
mintha minden esőcsepp
jéggé fagyna az ágak hegyén...
de nem kell félj,
tudod, hogy örökké szeretlek én!
nem ölthet mosolyt a leláncolt Nap,
olyan ősziesnek tűnik
a szürke táj s e hideg zuhatag...
május lett,...
minden álom és ígéret hónapja,
mégis,
mintha minden esőcsepp
jéggé fagyna az ágak hegyén...
de nem kell félj,
tudod, hogy örökké szeretlek én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése