Pásztor Piroska
Álmokkal jöttem
Álmokkal jöttem én
világra kín között,
az idő kövein
szép álmom széttörött.
Szilánkok kő közé,
homokként peregtek,
mára már maguk is
kövekké dermedtek.
világra kín között,
az idő kövein
szép álmom széttörött.
Szilánkok kő közé,
homokként peregtek,
mára már maguk is
kövekké dermedtek.
*
Elillanó álmaim
Gyermekként, amikor
kopott
szandálomban rúgtam a port,
akkor nem sokat számított,
nadrágomon mennyi a folt.
szandálomban rúgtam a port,
akkor nem sokat számított,
nadrágomon mennyi a folt.
Gondolatom vitt
merészen,
szárnyaltam a kósza széllel,
felhőbárányt űzni égen,
megmártózni Nap tüzében.
Tarka csokrokat kötöttem,
érett málna volt az étkem,
szomjam patakból oltottam,
pillangóknak panaszkodtam.
Selymes fű lett puha párnám,
fák őriztek engem némán,
boldog csak ilyenkor voltam,
elillanó álmaimban.
szárnyaltam a kósza széllel,
felhőbárányt űzni égen,
megmártózni Nap tüzében.
Tarka csokrokat kötöttem,
érett málna volt az étkem,
szomjam patakból oltottam,
pillangóknak panaszkodtam.
Selymes fű lett puha párnám,
fák őriztek engem némán,
boldog csak ilyenkor voltam,
elillanó álmaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése