Baráth Sándor
Lassan...
Lassan szétfolyik a
csend,
Koppan a magány.
Álmot sohase teremts
Vágyak hajnalán.
Ez az élet siralom,
Nyíló hóvirág:
Reménytelen utakon
Kelleti magát.
És hogyha jő kikelet,
Nagy fecskehiány
Jelzi, hogy a meleget
Túlélni talány.
Reményed, ha felvacog,
Ülj a csend szélén.
Amíg napod felragyog,
Sólyomként nézzél.
Koppan a magány.
Álmot sohase teremts
Vágyak hajnalán.
Ez az élet siralom,
Nyíló hóvirág:
Reménytelen utakon
Kelleti magát.
És hogyha jő kikelet,
Nagy fecskehiány
Jelzi, hogy a meleget
Túlélni talány.
Reményed, ha felvacog,
Ülj a csend szélén.
Amíg napod felragyog,
Sólyomként nézzél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése