Szomorúfűz
Téli (januári)
kristálygyöngyök …
Hideg, vad szél fúj,
hordja magával a havat.
Az ablakon át mégis
gyönyörű látvány a külső, téli világ.
Az utcákon alig van
mozgás.
Csak az megy ki, akinek
halaszthatatlan dolga akad.
Az otthonokat
kellemes, meghitt meleg öleli.
Forralt bor fűszeres
illata száll a levegőben.
A zord idő ellenére
az alkony mégis átszínezi az ég alját.
A téli estéken a régi
emlékeket hordozzuk szívünkben.
Az éjszakák is csendesen,
meghitten borulnak fölénk.
Reggelre sokszor
nyoma sincs a zordon időnek.
A kelő napsugár
szikrákat vet a fehér, csillogó havon.
Felettünk alacsonyan
úsznak a hófelhők.
Nedves, dermedt
minden,
csak az örökzöldek
lombjain ringanak a hópamacsok.
Egy-egy didergő
kismadár röppen fel dermedt szárnysuhogással.
A földet fehér
hóbunda takarja.
Apró pillangókként
vitorláznak a táncoló hópihék.
A Nap sugarai megolvasztják a jégcseppeket a fák hegyére,
A Nap sugarai megolvasztják a jégcseppeket a fák hegyére,
majd az este újra
kristálygyöngy szemekké fagyassza – a télben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése