Szomorúfűz - Örök pillanatok ...

Szomorúfűz

Örök pillanatok

https://www.youtube.com/watch?v=Fm9aAEZYKEI

Bukdácsolok.

Egyetlen jajkiáltás vagyok.
Telnek a zaklatott órák és napok.
Alakot öltenek a fények, és az árnyak.
Estére bíborszínek ölelnek
Áttetszővé válik a lelkem.

Fájdalom bennem.
Se éjjelem, se nappalom.

Nincs irgalom.
Bezárom magam.

Csend van, csak az árnyak sodródnak.
Az idő megáll

és minden emlékké válik.

*
Az éjszakában szívem kiált.
Zaklatott álmaimból riadva,

céltalanul rovom ösvényemet.
Belebámulva a múltba.

Reménykedve minden egyes
pillanatban, amit még ad az élet.
Feszült sóhajok szállnak,

mosolyom rég elhagyott.
Felzokog a bánat,

lelkem mélyén egyre várok.
Reménytelenül az emlékekben.

Megőrizve a szívemben.
Szabadíts meg Uram

a mindennapok kínjaitól.
Fázom.

Jégbe zárnak az emlékeim és álmaim.
Már nem nyílnak meg.

*
Te már az örök állomáson állsz.
Ott vársz, de vissza többé nincs út.
Cserepes az ajkam

Forró láz éget.
Már nincsenek álmaim.
Életvonatom a végállomás felé zakatol.
Marcangol a fájdalom.

Nyugtalanság bennem.
Didereg a lelkem és nincs, ki melegítsen.
Cipelem terheim ebben a szürke térben
Hideggé, jegessé váltak a szavak.

*
Áttetsző, gyöngyházszínű a z ég,

hideg a levegő.
Felhőrácsok lebbennek észrevétlenül.
Elillant a múlt, nem értjük a jövőt.
Ez már a végzet.
Elindul útjára a sorskerék.