Turza Sándor
Emlékek között
Örökzöld ágon zúzmarás gyermekkor
figyel.
Hittel tép a szem fagyfalat,
a szív érzi a lélek elismeri,
hogy az idő halad.
A múlt örökzöld ágát letörte
a közöny keze, egy-egy őrszem
tekintete réved a távoli semmibe.
Álmokat raknak az akarat szekerére,
nincs több az embernek, mint
az elmúltak reménye.
Temetőkben áll a múlt idők legénye,
könnyeket hullat a jelen ünnepkeresztjére.
Mint ékkövek hullanak alá, mosoly
jelenik meg az öregség ruhái megett,
a reszkető kezű öreg most újra
boldog gyerek.
Simogatja az emlékezet megtisztítva a
hályogos szemet, ott állva árván
azt mondja, szeret.
Hittel tép a szem fagyfalat,
a szív érzi a lélek elismeri,
hogy az idő halad.
A múlt örökzöld ágát letörte
a közöny keze, egy-egy őrszem
tekintete réved a távoli semmibe.
Álmokat raknak az akarat szekerére,
nincs több az embernek, mint
az elmúltak reménye.
Temetőkben áll a múlt idők legénye,
könnyeket hullat a jelen ünnepkeresztjére.
Mint ékkövek hullanak alá, mosoly
jelenik meg az öregség ruhái megett,
a reszkető kezű öreg most újra
boldog gyerek.
Simogatja az emlékezet megtisztítva a
hályogos szemet, ott állva árván
azt mondja, szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése