Grimm Pálffy Piroska
Fehér remény …
Csillogó reggel volt
öröm cikázott, keresett,
szívem fájt keveset.
Hevesen szeretett még a nyár,
látszott rajta félelme.
Nincs már türelme,
lent sárgán zokogott a táj!
Összegyűltek sírni fák, levelek,
virágok szirma reszketett
nincs tovább, vége lett!
Gőgös ősz jött piktorával
meszelni ezer színre
tikkadó határt, kerteket.
Még ragyogott a fény.
Meghátrált hegyek tetején
fehér remény, leesett a hó ...
öröm cikázott, keresett,
szívem fájt keveset.
Hevesen szeretett még a nyár,
látszott rajta félelme.
Nincs már türelme,
lent sárgán zokogott a táj!
Összegyűltek sírni fák, levelek,
virágok szirma reszketett
nincs tovább, vége lett!
Gőgös ősz jött piktorával
meszelni ezer színre
tikkadó határt, kerteket.
Még ragyogott a fény.
Meghátrált hegyek tetején
fehér remény, leesett a hó ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése