Helen Bereg
téli kép
ködpárnán fáznak a fák
összekoccan két csupasz ág
tán vélnéd, időtlen unalom
opálba zárt halotti nyugalom
csikorgós utakon ül a dér
fehér kristálya arról mesél
leheletre mint dermed fagy
ha fáradtan ébred a Nap
fűszálon szunnyadó zúzmara
fagyott hófehér vízpára
éj harmatából jégvirág
zöld szálon tüskés ág
összekoccan két csupasz ág
tán vélnéd, időtlen unalom
opálba zárt halotti nyugalom
csikorgós utakon ül a dér
fehér kristálya arról mesél
leheletre mint dermed fagy
ha fáradtan ébred a Nap
fűszálon szunnyadó zúzmara
fagyott hófehér vízpára
éj harmatából jégvirág
zöld szálon tüskés ág
*
Téli reggel
Télre ébredt ma a
reggel,
fagy kopogott ajtaján,
jégvirággal karcolt ablak,
jég lógott a gerendán.
fagy kopogott ajtaján,
jégvirággal karcolt ablak,
jég lógott a gerendán.
Dideregve nézett
körbe,
aludni akart tovább,
de a Nap egy sugarával,
csiklandozta a bajszát.
aludni akart tovább,
de a Nap egy sugarával,
csiklandozta a bajszát.
Kabátba bújt, jó
melegbe,
kinézett az ablakon,
jégvirágok szirma között
szinte semmit nem látott.
kinézett az ablakon,
jégvirágok szirma között
szinte semmit nem látott.
Kinyitotta hát az
ajtót
s íme lássatok csodát,
világos lett kint a kertben
fényre ébredt a világ.
s íme lássatok csodát,
világos lett kint a kertben
fényre ébredt a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése