Birtyik Csaba
(Csobad)
Szakad a hó
Tél van, és szakad a
hó.
Mégis e látvány miatt
lett lelkem túláradó!
Melegséggel tölt el fagy?
Igen! Bármily' furcsa is.
Szívmelengető látvány,
ahogy hatalmas pelyhek
hullnak arcomra némán.
Minden pehely üzenet.
Tőled küldött érintés,
s én pelyhekkel üzenek,
benne ezer ölelés!
Ahogy hull a fehér hó,
a napjaim úgy telnek.
Figyelek várakozón.
Két hét, és megölellek!
Mégis e látvány miatt
lett lelkem túláradó!
Melegséggel tölt el fagy?
Igen! Bármily' furcsa is.
Szívmelengető látvány,
ahogy hatalmas pelyhek
hullnak arcomra némán.
Minden pehely üzenet.
Tőled küldött érintés,
s én pelyhekkel üzenek,
benne ezer ölelés!
Ahogy hull a fehér hó,
a napjaim úgy telnek.
Figyelek várakozón.
Két hét, és megölellek!
*
Megérint a tél
Az éjszaka csupa dér.
Lassan megérint a tél.
Ma még lopva elidőz
sárga leplében az ősz.
A hold fényesen ragyog.
Fagyot hoznak hajnalok.
Fekete s fehér a táj,
mint mi pusztulásra vár.
Az éjszaka csupa dér.
Lassan megérint a tél.
Lassan megérint a tél.
Ma még lopva elidőz
sárga leplében az ősz.
A hold fényesen ragyog.
Fagyot hoznak hajnalok.
Fekete s fehér a táj,
mint mi pusztulásra vár.
Az éjszaka csupa dér.
Lassan megérint a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése