Zsiga Lajos
remegő hideg…
Tavasszal vagy Nyáron
a levegő
tele balzsamos illattal
mintha keringőzne
megszédül az ember
nem úgy mint most
a fagy metszett
jégvirágok tiszta lehelete
csókolja szakállamra a deret
míg lángol körülöttem
a remegő hideg
Január
első a tizenkettőből
kinek vadászni nem kell
szerelmes ölelése a halál
nem ülhetsz félmeztelen
alkonyt lesve
mert körülötted
a pillanat csonttá dermed
ám a hó alatt
már a hóvirág ébredez
a levegő
tele balzsamos illattal
mintha keringőzne
megszédül az ember
nem úgy mint most
a fagy metszett
jégvirágok tiszta lehelete
csókolja szakállamra a deret
míg lángol körülöttem
a remegő hideg
Január
első a tizenkettőből
kinek vadászni nem kell
szerelmes ölelése a halál
nem ülhetsz félmeztelen
alkonyt lesve
mert körülötted
a pillanat csonttá dermed
ám a hó alatt
már a hóvirág ébredez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése