László - Meddő téli este; - Téli záróra; - Ne zavartasd magad

László

Meddő téli este

 

Testes borillatú most
az agg est,
a téli idő mindent csendesen
fehérre fest,
tekintetem a soh’ sem volt költők
szavaira réved, és
egy-egy fakó gondolat megrészegülve
téved
a komor, kemény falak közé… *

Téli záróra

Kedvesem!
Szabadságra
mentem…
ha
elmúlt
e
zord
idő
jövök
és
addig
szerető
karjaid
között
téli
álomba
szenderülök.
Ne is zavartasd magad! *

Tavaszba nyúló téli álom

Emlékekkel bélelt odúmba összekuporodok,
magamhoz ölelem magam,
megszáradt könnyeimre hajtom nehéz fejem,
magamban veled vagyok.
Megfagyott leheltem lepelként terítem magamra,
a nem rég volt forró ölelésed olvassza föl,
csepp csókok – csók cseppek gördülnek le ajkamon,
magamban veled vagyok.
Emlékekkel bélelt odúmba összekuporodok,
s ha majd a – múlt- tavasz ismét nálam kopog…