Primerose - Télből nyár ...

Primerose

Télből nyár …

Kint még jégvirág volt, bent rózsa nyílt szívemben !
A tavasz állt előttem, sosem láttam szebben !
Hívtalak s Te jöttél, lágyan karodba vettél
Nem szóltál, csak csókoltál.

Így lett a fagyos télből nyár!
Ajkad könnyedén haladt nyakamtól a vállamig,
s én füledbe súgtam, ki nem mondott,

apró, titkos, vágyaid
A díványhoz értünk, szelíden le tettél.
Szemedbe néztem, s Te az enyém rabja lettél !
Kedvesen becéztél és fölém hajoltál.
Eltörpült a világ és már csak Te voltál!

Illatod járta be lelkem minden részét
Levetvén ruháink, kóstoltam bőröd izét
Ily lehetett tán, az Isteni ambrózia
és így zuhant mámorba, kit megsebzett Ámor nyila.
Tenyered érintése forró keblemen...,
nyelved édes íze, kívántam szüntelen!
Lágyan jártad végig heves csókkal testemet...
Késztetett az ajkam ,hogy én is így tegyek.
Bárhogy érintettél, csak fokozta vágyam,
combommal kerestem Te hogy érzel irántam.
Majd, válladtól haladtam, lefelé, lassan és kedvesen,
elvarázsoltalak lágyan szenvedélyesen.

Ismét arcod láttam, s mi ketten, egyé váltunk,
összeforrt a testünk, egyesült a vágyunk.
Éreztelek s éreztél ,
megszűnt az idő és tér
Minden apró mozdulatod vihart kavart bennem
"Tüzes ölelésed"... felhőkig emelkedtem!
Te sem voltál másként, elcsuklott a hangod,
üstökösként szálltunk, mely világot robbantott.
Szóródtak darabjai mintha sosem lenne vége...,
lassan értünk földet, boldogan nézve az égre.
megpihentem végül gyöngyöző válladon
csak négy szó jut eszembe: szeretlek, s mily nagyon!