Jékely Zoltán
Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
*
Tél
Mennél lassabban
jár botra hajolva az
ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!
*
Tél, reménység
…Mint amikor zokogó
gyászmenetből
valaki illetlenűl
kirikácsol,
s parázna, rút
jeleket int
egy ifju és riadt
leánynak:
a téli napok végtelen
sorából
úgy sandítok a
tavaszra megint.
*
Téli madárijesztő
Mit ijeszt a
madárijesztő,
a téli pusztán mit
ijeszthet?
Kalimpálása
hajmeresztő,
hogy aki látja,
belereszket.
Kitagadták a
falurossza árvát,
várja, de nem jön
érte a halál.
Egy úrlovas viselte a
kabátját,
s buzogányát maga
Kinizsi Pál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése