Szalay László - Belém

Szalay László

Belém

Belém fonódik
Geometriád.
Lelked  
Formává robban.  
Vonalak határolnak  
Rideg, holt terektől.  
Veszett kutya a vágy,  
Kész-akarva  
Rajzolja csípőd vonalát.  
Vásáros kavalkád:  
Izom és puha háj.  
Érintéstelen állsz.  
Kódolt őrület.  
Koldusoddá űz e lendület.  
Látással fertőz.  
Nőiség, de nem illat,  
Csiklandó kéj,  
Mi igazzá ringat.  
Retinán tapadó álom.  
Fény, mely ujjbegyként  
Cirógat sötét vásznon.  
Anyaggá fagy.  
Akkor is látlak,  
Ha sehol sem vagy.