Jószay Magdolna - Örömteli, téli nap; - Januári varázs

Jószay Magdolna (Magdileona)

Örömteli, téli nap

A tél erős férfikorba lépett,
még közel sem aggastyán,
ámulva nézzük a megfagyott vízesést,
a ránk bízott gyereksereg, bizony,
nem kicsit harsány...
Tekintetük rányílik a hegycsúcsokra,
ahogy ropog a friss hó, s repül a szán,
eszükbe sem jut, hogy fáznak, sőt
több hóember is készül a hegy lábánál.
Este kandallótűznél mesélnek száz élményt,
egymás szavába vágva - s én csak nézem
az élet eleven pírját a gyerekek arcán.

*

Januári varázs

Szemem világát szinte elvesztem,
úgy vakítja a milliárd
sziporkázó kristály,
pár óra alatt alkotott
remekművet a január
ablakomra... így csak
a másik oldalon nyűgözhet le
a békésen szendergő habfehér táj.
Maga a megtestesült nyugalom a látvány.
Az ember nem hiszi, hogy
létezik ellenség,
támadhat jóakaratú emberek között
bármiféle ellentét,
úgy érzi, ez egy mesebeli tündérvilág,
varázslatos álomkép,
pedig a valóság soha nem lehet ennyire
tökéletesen szép.