Csitáry-Hock Tamás
Ha valakit igazán
szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor
is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a
mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy
bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán.
*
Lehetne szerelem...
száz is, ezer is. Bármennyi. Lángoló, szép, kellemes, magával ragadó. Lehetne
fájó, felkavaró, szenvedélyes vagy csendes. Lehetne bármilyen, lehetne
bármennyi. Lehetne szerelem. De már nem lehet. Már nincs szerelem, nincs
lángolás. Már te vagy. Csak te. A mindennél több, a mindennél szebb. A
rendkívüli, az egyetlen, a felkavaró. A fájdalmas, a csodálatos, a kívánatos. A
mélység és a magasság, a vihar és a csend, a pillanatnyi és az örök. A minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése