2017. január 27., péntek

.kaktusz - A sál ...



.kaktusz
A sál …

Tudod, arra gondoltam,
az embernek saját magát kell kiemelni,
nem szabad a mocsárba belesüllyedni,
könnyű beleesni,
de nehéz kikecmeregni,
de a jót nagyon akarva,
nagy akarattal azt is lehet,
a felénk áramló rossz rajtunk kívüli,
a bántó szó, a lehangoló, fénytelen idő,
az nem mi vagyunk,
a fény olyankor is bennünk van,
az a fény belülről világít,
mutatja az utat,
de ha a sötétet beengedjük,
megszűnik ragyogni,
a fényt mindenáron,
testünkön át kell megvédeni,
ha az bánt, kit szeretsz,
akiről biztosan érzed,
hozzád tartozik, hidd el,
csak valami tévedés lehet,
ha hozzád tartozik,
ha néha el is távolodik,
egyszer visszajön,
mindenki megérkezik,
aki hozzád tartozik,
a rossz idő
csak a várakozás színpada,
ne törődj vele,
inkább köss egy sálat a tavasznak,
hogy neki nem kell sál, az se számít,
csak kösd bele a szereteted,
addig se menjen kárba,
míg a tavasz megérkezik,
mindegy, mások mit mondanak,
bolond vagy, persze, hogy az vagy,
de olyan jó ajándékkal készülni
a találkozóra, mire elkészül,
biztos, hogy ő is megérkezik,
sietned kell, a tél oly rövid,
gondolj arra, hogyan fog örülni,
amiért te egész télen át reá gondoltál,
hogy a tavasznak nem kell sál,
ne törődj azzal,
az a sál segít túl élni
a fénynek, a benned lévőnek,
a legsötétebb, leghidegebb telet is.

2008. jan. 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése