Maszong József
A lélek még,
Ami tegnap volt még
kék,
Mára komor sötétség,
Hogy feledjek, mindent megtennék,
De sajnos ma még nehéz.
Mára komor sötétség,
Hogy feledjek, mindent megtennék,
De sajnos ma még nehéz.
A lélek hajthatatlan,
Emléket hord halomba,
Szemem elé rakja le,
Mily forrón öleltelek.
Emléket hord halomba,
Szemem elé rakja le,
Mily forrón öleltelek.
Önfeledten csókoltuk
egymást,
Ajkunk közölte testünk vágyát,
Nászra hívó mozdulatok,
Kezünk bejárt minden hajlatot.
Ajkunk közölte testünk vágyát,
Nászra hívó mozdulatok,
Kezünk bejárt minden hajlatot.
Ó mily forró volt
tested,
Gyönyört izzón keresve,
Kitárva az éden kapuját,
Vétkezni, élvezni kívántál.
Gyönyört izzón keresve,
Kitárva az éden kapuját,
Vétkezni, élvezni kívántál.
Hogy feledném
hirtelen,
Ami gyönyörök-gyönyöre volt nekem,
Testem remegő izzását benned,
Mit csak Te adhattál nekem.
Ami gyönyörök-gyönyöre volt nekem,
Testem remegő izzását benned,
Mit csak Te adhattál nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése