Harcos Katalin
Némaság mögött
Dobhártyámon dobol a
csönd,
üres zugokban árván
remeg,
csak a mindenség
szeme néz rám,
nem érző, élő,
szerető szemek,,
s bennem múlt
gyermekségem kesereg.
De túl a némaság
mögött
felsejlik valami
büszke hang;
az árnyak arcoddal
intenek,,
s fülemben csendül
lágy giling-galang,
szavad zenéje, mint
esti harang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése