Birtyik Csaba - Szárnyalás

Birtyik Csaba

Szárnyalás

Kilépve testemből
szárnyalok az ég felé.
Felhők fölött a
végtelen kékben
nyertem vissza elveszett létem!

Szólnak a sípok.
Szólnak a dobok.
A létrára állok.
A kilencedik foktól
az égen sólyomként szárnyalok!

Alattam a Föld.
Köröttem a csend.
Most érzem igazán,
test nélkül,súlytalan,
milyen, ha a Léleknek szárnya van!

Egyedül szárnyalok.
De mögöttem már
szárnyaik próbálják,
hangjukat hallatják,
a legyőzhetetlen madárrajok!