Szomorúfűz
Örök reménységben ...
Lelkem mélyéről felszakadó sóhajok,
Félbehagyott versek életem lapjain
Csendes, magányos éjszakák,
Zaklatottan, riadt hajnalok
Kegyetlen volt olykor életem
Áldást és kínt is osztott a sors,
De szívemben dalolnak az örömök
Ölelnek, ringatnak szelíden,
Szerenádot zengve a fényben.
Így élek napról napra Veled,
Örök hűségben, reménységben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése