2017. június 16., péntek

P. Pálffy Julianna - Szelíd remény



P. Pálffy Julianna

Szelíd remény



Mérem az időt.  
Elbitangolt  
holnapom várom,
de a reggeli rituálék  
mint láncszemek,  
kaján vigyorral  
a cseppnyi csendben,  
visszacsengenek.  
Börtönöm ez,  
bár ajtaja nyitva áll,  
kapujában rongyos  
koldusként  
a Múlt muzsikál … 
hamis húrokon.  
Dallamgyilkos zene,  
összevisszaság  
mesterfokon,  
félhangok közt  
szüntelen,  
végtelen közjáték  
bolondoknak,  
halk intermezzo, 
  kotta nélkül megírt  
szerelem.  
Mérem az időt,  
elbitangolt  
holnapom várom  
gyöngyházfényű hajnalon. 
  Szelíd remény biztat,  
tán lábujjhegyen mégis,  
bekopog a bezárt  
ablakon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése