P. Pálffy Julianna
Szelíd remény
Mérem az időt.
Elbitangolt
holnapom várom,
de a reggeli rituálék
mint láncszemek,
kaján vigyorral
a cseppnyi csendben,
visszacsengenek.
Börtönöm ez,
bár ajtaja nyitva áll,
kapujában rongyos
koldusként
a Múlt muzsikál …
hamis húrokon.
Dallamgyilkos zene,
összevisszaság
mesterfokon,
félhangok közt
szüntelen,
végtelen közjáték
bolondoknak,
halk intermezzo,
kotta nélkül megírt
szerelem.
Mérem az időt,
elbitangolt
holnapom várom
gyöngyházfényű hajnalon.
Szelíd remény biztat,
tán lábujjhegyen mégis,
bekopog a bezárt
ablakon.
Elbitangolt
holnapom várom,
de a reggeli rituálék
mint láncszemek,
kaján vigyorral
a cseppnyi csendben,
visszacsengenek.
Börtönöm ez,
bár ajtaja nyitva áll,
kapujában rongyos
koldusként
a Múlt muzsikál …
hamis húrokon.
Dallamgyilkos zene,
összevisszaság
mesterfokon,
félhangok közt
szüntelen,
végtelen közjáték
bolondoknak,
halk intermezzo,
kotta nélkül megírt
szerelem.
Mérem az időt,
elbitangolt
holnapom várom
gyöngyházfényű hajnalon.
Szelíd remény biztat,
tán lábujjhegyen mégis,
bekopog a bezárt
ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése