Albert Ferenc
A vén Hold
Te fénylő égitest, te pajkos esti lény,
te aztán tudod mi rejlik a szívek
legmélyebb rejtekén.
A sok apró csillag kigyúl körülötted,
sok mindent látsz és mindent hallasz
nincs titok előtted.
Látod az éjszaka csodás gyönyörét,
a koldusok és hajléktalanok
szomorú keservét .
Ott vagy mindenütt, a függöny résein át,
kilesed a szerelem és a magány
vidám, s szomorú titkát.
Az első napsugár játékosan szurkál,
halovány mosoly, de nem árulod el
minek tanúja voltál.
te aztán tudod mi rejlik a szívek
legmélyebb rejtekén.
A sok apró csillag kigyúl körülötted,
sok mindent látsz és mindent hallasz
nincs titok előtted.
Látod az éjszaka csodás gyönyörét,
a koldusok és hajléktalanok
szomorú keservét .
Ott vagy mindenütt, a függöny résein át,
kilesed a szerelem és a magány
vidám, s szomorú titkát.
Az első napsugár játékosan szurkál,
halovány mosoly, de nem árulod el
minek tanúja voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése