2013. február 28., csütörtök

Jószay Magdolna - Csendben megsimítaná



Jószay Magdolna /Magdileona/

Csendben megsimítaná

március végi este.
Tavaszillat árad, s a levegő
üde, hangos madárdallal tele.
Kívülről látott önmagam
kínlódva poroszkál hazafele.

Álmatlan égő szemekkel
vonszolja magát, mintha
a világ összes terhe-baja
húzná a nyakát a föld fele.


Roskatag porhüvely,
húzd ki magadat!
Fáradtan cibálod
fájó nyomorodat,
terhed súlya válladat nyomja,
egyúttal sajgó szívedet is szúrja.


Apád mit szólna,
ha látná, összeomlasz
életed súlya alatt?
Anyád mit szólna,
ha rázúdítanád
minden bánatodat?

Anyám mit szólna? -
kérdem önmagamat.
Nála nincs feltétel.
Ő ért, szeret, ismer…
némán nézne talán,
s csendben megsimítaná
a hajamat.

1 megjegyzés: