.kaktusz
A szeretet szeretetet
ébreszt
Tudod arra gondoltam,
sokféle érzést
ébreszthet
a rajta kívül állóban
az ember,
de két olyan érzés is
van,
aminek az egyikét
megérdemli minden
halandó,
az egyik a szeretet,
a másik pedig a
szánalom,
(félő, több a szánni
való)
a szeretetet,
a szeretet ébreszti
fel,
szeretnivaló,
akiben a szeretet
benne van,
mint egy szépen
daloló,
magasan szárnyaló
madár,
a szeretőszívű
ember olyan,
annak jégszíve van,
aki őt nem szereti,
iránta
közömbösnek maradni,
érző szívvel
lehetetlen...
a szeretetlen szív
szeretet nem ébreszt
senkiben,
a hiányában az
ember
méltó a legnagyobb
szánalomra,
mint a madár,
ő is olyan,
csak nem énekel
szépen,
csak nem szárnyal a
kék égen,
mint kinek tört a
szárnya
vergődik a porban,
ők a teljes jogú
szánni valóak,
de talán a szánalom
olyan,
ami már a szeretethez
közelít,
hisz egy madarat,
akinek a szárnya tört
ki ne szeretne,
még akkor is,
ha ő csak egy esendő
ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése