Szomorúfűz
Az emlékek fátylán át
...
Az emlékek igazi
kincsek,
Visszahozzák a
múltunkat
Az emlékek fátylán át
gyerekkorunk gondtalan szépsége, csodái szívünkben, lelkünkben.
Kísérnek életünkön
végig. Azóta bizony sok-sok év telt el.
Az álmok ma is
átölelnek, zaklatott, bús éjszakákon vigaszt nyújtanak.
Fénylenek, ragyognak,
könnyeket csalnak szemünkbe, fájdalmat bús szívünkbe.
Mesékké válnak
életünk pillanatai, a fájdalmak és az örömök történéseiben.
A csend meghitt
társunk. Sokszor mondtunk búcsút életünk során.
Szívünkbe befészkelte
magát a sok emlék és elkísér kanyargós ösvényeinken.
¤
Emlékek virága ...
Hűvösek a napok és
éjek
Melegen pattognak a
lángnyelvek
Szívem mélyén
sötétlik a bánat
Rejtelmes fények
villódznak
Meghalt régen már a
kert
Magányomba rejtem
bánatom
Opál színeket fest az
alkony
Az est homályosan
terül felettünk
Megindul a csend az
éjben
Elmélázva az álmok
tengerében
Deres fénnyel kél a
holdsugár
Kósza álmok
barangolnak
Kísértetként bolyong
a lélek
A végtelenben régvolt
emlékek
Tündérország kapuja
nyílik
Nyugtalan éjszakák
viharai
Szirmot bont a hajnal
fénye
Az árnyakat szétfújja
a szél
Régi dallam melengeti
szívünket
S az emlékek virága
felénk integet
http://www.youtube.com/watch?v=lmru8SjlwnI
VálaszTörlés