Baráth Sándor
Míg égtek ...
Míg égtek a távoli fények,
Szívemben gyúltak új remények.
Mikor kihunyt sok csillaglámpás,
Tudtam, éltemen nem lesz áldás.
Mint fonnyadt virággal telt váza,
Volt, ki éltemet kihasználta.
Súlyom, golyó: visz messzire,
Talán többé nem érek ide.
Rideg tél, a távoli tavasz-
ban csöppen a gyertyáról viasz.
Enyhül a lég, a keleti szél
A máról talán másképp beszél.
Szívemben gyúltak új remények.
Mikor kihunyt sok csillaglámpás,
Tudtam, éltemen nem lesz áldás.
Mint fonnyadt virággal telt váza,
Volt, ki éltemet kihasználta.
Súlyom, golyó: visz messzire,
Talán többé nem érek ide.
Rideg tél, a távoli tavasz-
ban csöppen a gyertyáról viasz.
Enyhül a lég, a keleti szél
A máról talán másképp beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése