B. Huszta Irén - Csend-foszlányok

B. Huszta Irén

Csend-foszlányok

http://www.youtube.com/watch?v=PyZZ5POFMsg  

a félhomályban meglapul,
riasztó árnya körbe leng,
torkomra forrasztja a szót,
fekete, síri és rideg.

********************
régen elkoptak már ajkamról a vádak,
nem kérdezek semmit, senkit, s nem imádlak.
ezerszer is kértem és mindig hiába;
mit az életben nem, leljem a halálba’.

********************
volt néhány pillanat,
amikor bent ragadt
lelkemben a sikoly,
és cafatokra mart.

********************
olykor még mindig vágyom a fényre,
bőrömön érezzem lágy melegét,
tavaszi napsugár fonhatna körbe,
boldogan hallgatna föld és az ég.

*********************
fáj a bezárt kagylóhéjba csukódott némaság.
erdő mélyére rejtőző napfény-szomjas virág
nem esdekel jajongva, és zokszavát sem ejti,
tekintetét eltakarja, könnyét ködbe rejti.

*********************
kimondom, s már meg is szűnt.
fülelve sem hallhatom,
mégis ezer sejtelem,
ha holdas éjen hallgatom.

*********************
keresem zakatoló elmém nyugalmát,
ezernyi gondolat és érzelem jár át.
bennük rendet csakis azzal teremthetek,
hogy lelkemben mindent fehérre égetek.
ezt a tisztaságot viszem a gondolatba,
s szívembe – békének, csendnek fészket rakva.