Egry Artúr - Tapintás

Egry Artúr

Tapintás

hazafelé mentem
vékony bőrén az alkony
rajzokat erezett széjjel
hártyáin kék pára kelt
japán papíron vízjel

fülemben messzi nagy dobok
szóltak fekete nagy dobok
dadogtak sötét dalokat dobogtak
ahogy a távolban doboltak
részeg volt a lelkem

és fenn az éj szikár csillogása
tapintható volt érdes és hideg
lenn én voltam én a bársony
a fekete nagy dobozban
ismerője mindegy hogy kinek