Szabolcsi Zsóka - Füstfelhőben

Szabolcsi Zsóka

Füstfelhőben

Durva füst marja a torkom,
olcsó árnyék kerget folyton,
leheletem visszafojtom,
lappangó tüzem eloltom.

Harapnék még, ha lehetne,
álmokba és dús életbe,
kapaszkodnék fellegekbe
csillagokról énekelve.

Arcom nedves, könnyek hullnak,
hamvadó szikrái múltnak
pislákolnak, ellobbannak,
füstöt hagynak a holnapnak.

Múlt árnyéka kerget folyton,
lappangó tüzem eloltom,
leheletem visszafojtom,
durva füst marja a torkom.