Radnai István - Érzelmek sírkövére

Radnai István
Érzelmek sírkövére 

nekem a szerelemről más jut eszembe
lehetsz magad fiatal vagy koros
ha össze is omlott
magamagát maga alá temetve
alámosta a vágy az ízlést
a martról lecsorog a késés

nekem a szerelemről könny és sár
jut eszembe mely sorvad és sóvár
ha áthaladt előtted mint a göncöl
fáradtan előre nyújtja szikár nyakát
vagy hája melegítette az éjszakát
ha tesped combot tár vagy gürcöl
temetetlen marad mert elfoszlik a takaró

hiteted magaddal halni volna jó
s elakad szavad ha farán reped vászon
s kezed új billentyűt keres hogy játsszon
csorog rajtad a nyárban veríték-folyó
jut eszembe hogy elfelejtettem
a kincseimet belé ejtettem

nekem a szerelemről a szerelem jut eszembe
legyen izgató vad vagy meghúzódó szende
mint messzi északon süppedő tűlevél
vagy holt avar mint fodros szél kavar
rosszhúrú szívemen sodra zenél
szoknya az ég mely betakar
ráncain parányi csillagok s rojtja
fakul míg korcán a madzagot kibontja