Molnár Szilvia
Into the Labyrinth
No igen. Közhelyes
leszek és sztereotip. Az egész élet egy szép, magasra nőtt sövényes labirintus.
De biztosan be lehet jutni a legközepébe? Legönmagunkhoz? Megtalálhatjuk?
Megismerhetjük? Eljuthatunk oda? És megfordulva biztosan ki is juthatunk
belőle? Vagy olyannyira elmerülünk a sövényben gyönyörködés tevékenységével -
tegyük fel - hogy nem marad időnk megtalálni a kiutat? Vagy egyáltalán meg kell
találnunk a kiutat? Vagy jönnek utánunk mások is és feladatunk az ő bevonásuk a
helyes út keresésébe? Egyáltalán mennyi időnk van a bolyongásra? Van ott idő?
Vannak fizikai határok? Van olyan, hogy gyengülés? Fizikai gyengülés? Hogy a
végén már alig vonszolva testünket, öregkori remegésben még mindig csosszanunk
egyet-egyet előre? Mennünk kell? Vagy várnunk a társakra? Mi a feladatunk az
örök körforgásban?
http://www.youtube.com/watch?v=j8z3izJYNaU
VálaszTörlés